21.fejezet

*két héttel késöbb*
Két hét telt el Justin halála óta..
De ez a két hét két évnek tünt..
Testileg lelkileg kivagyok..
Nem tudom feldolgozni,hogy Justin többé nincs velem..
Nem eszek,nem alszok,nem beszélek senkivel.. magamba vagyok fordúlva elzárkosztam a világ elől..két hétig ki sem mozdúltam a szobámból,minden egyes nap álomba sírom magam..olyan mintha kitépték volna a szívem s helyette nem maratt más mint egy tátongó lyuk..minden ő rá emlékeztett..
Még mindig érzem illatát..(menta és dohány)
Hiányzik a csókja az ölelèse a mosolya az a gyönyörű gesztenye barna szempárjai és ő..
Most is összekuporodva sírok az ágyamban..imádkozom az istenhez,hogy aggya vissza de ez mind hiába.lehetetlen.. de én akkor is reménykedem benne,hogy egyszer még a karjaiban lehetek és soha elnem engedném..
Ha nem terelem el a figyelmét akkor még most is élne...
Nekem kellett volna meghalnom és nem neki..akkor nem kellene szenvednem..

*egy hónappal késöbb*
Még mindig fáj a hiánya..
Nem tudom elfelejteni...az iskolában is mindig rola beszélnek felhozzák és némelyik ember engem okol a halála miatt..
Ezért sem járok már be..
Tudom,hogy nem voltam valami jó ember de ezt érdemlem? Talán ez a büntetésem? A szenvedés lenne a büntetésem?
-kicsim~hallodtam meg anyám csilingelő hangját..
Nem szóltam semmit csak a sirástól  vérvörös szemeimet rá meresztettem..
-ez igy nem mehet tovább..
Csak magadat teszed tönkre..
Nem vagy jól.. ezért arra gondoltam,hogy mi lenne ha beszélnénk egy szihologussal..
-teljesen jól vagyok...nem kell nekem hol mi okoskodó agyturkász~emeltem fel hangomat..
-kicsim. nem tutsz tovább lépni rajta minden nap órákig sírsz sőt még álomba is sirod magad..hidd el,hogy  csak segiteni szeretnék neked..
-nem kell segítség mondtam már teljesen jól vagyok..és most hagyj magamra~mutattam az ajtó felé..
Vett egy nagy levegőt,kifújta majd lassan felállt és elhagyta a szobát..
A könnyek ismét útat törtek és záporként hulltak..
Sírtam és csak sírtam míg nem elaludtam...

*Justin szemszöge*
Fáj,hogy igy kell látnom Jesst..
Fáj,hogy nem tudok rajta segíteni..csak tétlenül nézem ahogy nap mint nap tönkre teszi magát.. hiába ülök vagy fekszek mellette és szorosan szoritom magamhoz ő nem tud rólam..nem lát..ha sír hiába törlöm le könnyét nem veszi észre..bekell látnom,hogy már neki csak emlék vagyok és emlék is maradok...

*Jess szemszöge*
Én Justin keresésére indúltam majd egy fa tövében meg is találtam.. valamit énekelt s mikór meglátott a szemembe nézett és hangosabban énekelt..

'If I was your boyfrend
I'd never let you go
I can take you places
You ain't never been before

I got maney in my hands
that i'd really like to blow
Swag,Swag,Swag,on you
chilien by the fire while
we eatin ,fondue...

Hangja ámulatba ejtő volt. Olyan mintha más világban lennék.csak én és ő..mi ketten a nagyvilágban.
Majd vészesen közelitett felém. Kezét arcomra helyezte,szememebe nézett de azok megbabonáztak..majd csak annyit vettem észre,hogy megcsokólt...

Majd megrebektettem pilláimat és vissza emlékeztem arra a csodálatos álomra amitől ismét könnybe lápadt szemem..
majd kopogtattak ajtomon,gyorsan letöröltem könnyeimet és elhadartam egy 'gyere féleséget..
-beszélnünk kell..~sóhajtott fel
-nem kell semmi szihologus~közöltem vele..
-most nem arrol szeretnék..
Las Vagasban vettem egy házat..
Elköltözünk innen.. neked is jobb lesz hidd el,új környezet új emberek..~fogta megkezemet..
-és holnap után mennènk..
Nem szóltam semmit csak bolintottam..majd felállt és elhagyta a szobát..
Elövettem a naplómat és írni keztem bele..

            Kedves Naplóm!
Justint nem tudom de nem is akarom elfelejteni..fáj,hogy nincs mellettem..a lelkem teljesen tönkre ment..holnap után költözünk,anya szerint jót tesz majd a változás de kétlem.. rám akar küldeni egy agyturkászt de nem akarom..
Lehet tényleg jobb lenne elfelejteni és élni az életem de kétlem,hogy ez menni fog..
                                  2014.03.12

*Justin szemszöge*
Látom minden egyes nap ahogy Jess még mindig szenved.. de én tétlenül nézem minden egyes szenvedését..
Valahogy kapcsolatba kéne lépnem vele de az lehetetlen..
De az tuti,hogy én fenről figyelni fogom és óvni fogom...
Látom ahogy minden nap a naplójába önti ki a szívét..
Becsúkta majd szorósan magához öleli és ismét sír..
Oda bújok hozzá,szorosan ölelem..nem érezz semmit de biztos,hogy érzi közelségemet..mert néha elmosólyog... már nagyon rég nem láttam mosólyogni..
Pedig ha bántották még akkor is képes volt nevetni.. de most már nem...
-bárcsak mellettem lennél~mondja ki hangosan..
-itt vagyok Sweet,mindig melletted leszek~válaszolok neki de hiába..nem hall..
De ő mindig is az én kis emberem lesz az én egyetlen szerelmem.......

Sziasztók!
Na itt is a 21-ik rész  megprobáltam minnél hosszabbra írni és minnél jobra..remélem elnyeri tetszéseteket...:)
Ha igen  kérem a véleményeteket..