2.évad~3.rész

*Justin szemszöge*
Mikór Sofia kibökte,hogy terhes elöntött a düh. Tudtam,hogy nem minta gyerek de ezt nem  éztem volna ki belőle. -mikór és hogy történt ez?~kérdezte Jess. Hangjában a megdöbbenést lehetett kivenni..-egy buliban történt~mondta Sofia..-el fogod vetetni~hirtelen csuszott ki számon de komolyan is gondoltam..
Majd mind ketten rám szegezték fejüket..
-igaza van apádnak még  csak 17 vagy..te is még gyerek vagy,és amugy sem tudod ki az apa..~mondta Sofiának..

*Sofia szemszöge*
Amikór mondta apa,hogy vetessem el a babát megijedtem. Lehet,hogy csak 17 vagyok de valami leg belül azt sugta,hogy tartsam meg.
-meg szeretném tartani a babát~csuszott ki hirtelen a számon amit még végig sem gondoltam,hogy biztos,hogy ezt akarom-e?-naa nem,nem fogod megtartani~hallodtam meg apa mérges hangját..-de igen~mondtam de szerintem nem hangzott magabiztosan.-minek? Egy gyerek mikór te is az vagy? S miből akarod elltartani?~már-már kiabált apa. -megoldom~sziszegtem fogaim közt.-kincsem,el fog jönni a te időt de ez nem most,még magadról sem tutsz gondoskodni nem,hogy egy kis babáról..~mondta anya..

*Justin szemszöge*
-tudom,hogy fiatal vagyok de ezt jól átgondoltam. Tudom,hogy mennyi felelőséggel jár egy gyerek,s  bebizonyítom,hogy remek anya leszek a picinek..~mondta Sofia egy kis csillogással a szemében.. én ezt nem hagyom annyiban. Én  csak jót akarok neki hisz a lányom. De ha igy nem érti meg akkor majd igy megfogja.-ha megtartod a gyereket,akkor mehetsz te is~néztem rá érzelem mentes arccal..-apaa..~szinte súttogta ezt  az egy szót,s már a sírás határán volt.. de muszálj ezt tennem,csak így téríthetem észhez..

*Sofia szemszöge*
Amikór apa ezt kiejtette  a száján köpni nyelni nem bírtam. Képes lenne a saját lányát kirakni? Nem hiszem el.. -Justin?!!~szólt közbe anya..-ezt nem csinálhatod vele,hisz a lányod~mondta anya..-de igen  és halál komolyan mondtam..vagy a gyerek,vagy mi?~nézett szemembe és elhagyta a helyiségett.. én meg könnyes szemmel rohantam fel a szobámba..-Sofia!!~kiálltott utánam anya de most nem érdekelt..

Sírva huppantam le az ágyra.. és gondolatok ezrei lepték el fejemet.
Lehet,hogy igaza van apának..hisz tényleg fiatal vagyok,s ugy is lesz még rá alkalmam,de a másik felem meg azt súgja minden áron,hogy tartsam meg.. felkelltem az ágyból elő  vettem a böröndőmet s minden cuccomat bele raktam..

Mikór össze pakoltam mimdent írtam egy levelet:

                     Kedves anya,apa!
Úgy érzem,hogy elkell hagynom ezt a házat. Nem tervezem örökre elmenni,talán majd egyszer vissza térek hozzátok.. szeretnék mindent megkösszönni,hogy felneveltetek,szerettetek,s kitartótatok mellettem mindig.. elviseltetek akkor is mikór egy idiota liba voltam. S csak tudjátok,hogy nagyon szeretlek titeket és szeretni is foglak titeket...  viszlát anya,apa!!

Sírva írtam minden eggyes szót. Nehéz,túlságosan nehéz megvállni anyáéktól. Egyszer mindenki elhaggya a  családi fészket és a maga útját fogja járni. S nekem most jött el ez a pillanat. Nem tudom hova megyek s merre de majd valahol csak kikötők. Majd az élet sodor valamerre..

Hallkan kilopakottam majd rendeltem egy taxit ami 10 perc után meg is érkezet.. beszálltam s mielőtt elindúlt volna könnyes szemmel pillantottam vissza a hatalmas házra ahol anyáék békésen aludtak....

Hát sziasztók!  Amiért az elöző rész rövid lett ezért kárpotlásként hoztam mèg egy részt..remélem,hogy elnyerte a tetszéseteket a rész..
S szeretném ha be néznétek ebbe a blogomba is,nagyon örülnék neki..

hagyd-hogy-szeresselek-jb.blogspot.com