2.fejezet

"Össze pakoltam majd haza felé mentem"

Mikór haza értem halkan bementem a házba majd magam után becsugtam az ajtot. Felmentem a szobámba elö vettem egy pizsit majd gyorsan letusoltam. Mikór végeztem én is ágyba bújtam.

*másnap*
Egy kicsit álmosan keltem,mert tegnap későn feküdtem le. Asszem csak hét orát aludtam ami nem sok. Na mindegy. Bő fél óra alatt elkészitettem reggeli teendőimet,majd lementem a konyhába. Anyut nem találtam ott,csak egy cetlit.

                Szia kicsim!
Ma korán elkellett mennem és csak holnap este jövök haza.
Sajnálom:(  puszi:anya

Tudom nem szép dolog ilyet mondani a saját anyámra de most örülők,hogy nem lesz ithon. Addig is egyedül lehetek és nem kell magyarászkodnom neki vagy éppen hazudgálnom. Fel raktam a nyakláncomat majd elindúltam a suliba. 07:20ra értem be most. A tegnapihoz képest többen voltak bent. A szekrényemhez megyek majd kivettem a szükséges holmikat majd a terem irányába megyek.  A folyoson sétálok mikór észre vettem a "menők" csapatát.
Lehajtott fejjel haladok el mellettük hátha most kivételesen nem vesznek észre,de tervem nem sikerült.
-hé stréberkém~szólt az egyik srác,majd magához ránt.
-nem szeretnél közösülni velem?~markolt fenekembe.
-kérlek engedj el!~néztem rá kérlelően de nem hatotta meg.
-ohh milyen aranyos~röhög fel Justin,majd ő is közelebb jön. Elkezdi belső combomat simogatni,majd belemarkol melleimbe.
-kérlek~sútogtam alig hallhatóan mert már elkeztem könnyezni.
Majd kitört belölem ismét a sirás
-naa ne sirj...nem bántunk~mondta Justin majd a többiekkel együtt felröhög.
-segitseg rajtad?~mondja a srác akinek a fogságában vagyok. Öt nem ismerem. Valószinűleg évfolyam társunk.
Nem mertem megszólalni majd csak azt  vettem észre,hogy ajkaimra tapadt. Undoritó volt. Vadúl elkezdett csókolgatni majd belyutást kért amit nem akartam megadni de erőszakos volt és fájt minden éritése igy sikerűlt bejutnia. Már zokogtam. Nem érdekelt,hogy itt voltak,nem érdekelt senki és semmi.
Majd két perc után elváltunk majd hangos röhögésbe keztek. Én csak ott álltam és zokogtam.
-most már hagyuk..elég volt ennyi kinzás neki...reggelre~mondta az egyik srác aki az osztály társam. Majd ismét felröhögtek.
Majd valaki lökött egyet rajtam mintha reprás lennék. És ennek eredményére a földre estem. Majd elkeztek röhögni. Felálltam a földről majd a mosdóba rohantam. A földön össze rogyva zokogtam és csak zokogtam. Mikór lesz ennek vége? Mikór?
Én ezt már nem birom. Félek.. anyu se törödik velem senki sem.. teljesen magamra maradtam...
A csengő zajára lettem figyelmes,felálltam  és a terembe mentem. Lehajtott fejjel a helyemre mentem majd elő vettem a tankönyvem és átnézem a házit.
Nem sokkal később a tanár is bejött.
-sziasztok gyerekek! Van egy jó hírem számotokra. Jövő héten elmegyünk a tenger partra négy napra.~az osztály örült neki csak én nem. Négy nap halál. 

-Jess! Valami probléma van?~kérdezte a tanár arcomat kémlelve.

Nem tanárnő~kamu mosóly.

-rendben~majd folytatta az órát.

Az óra gyorsan elment. Aminek most nagyon örülök,mert most nagyon elvették a kedvemet.  Kimentem az osztályból egészen a mosdóig,majd megmóstam az arcom. Kiakartam menni de Mollyiék elállták az utamat.

-hova hova?~kérdezi Molly majd befelé lök.

-el??!-mondom neki

-velem te igy ne beszélj megértetted?~nézz rám.

-csajok egy kicsit leckéztessük meg. Nem tudja mi az illem~vigyorognak el. Már tudtam ebből nagy baj lesz.

-vetkőz!~mondja Molly mire a lányok felröhögnek!

-m-micsoda?

-jól hallottad..vetkőz.

Elkeztem levetkőzni. Levettem pólom,nadrágom,zoknim már csak fehér neműben voltam. A ruháimat a csap alá tették majd mikór jó alaposan vizes lett kidobták az ablakon. A nyakláncomhoz kaptam majd azt keztem szorongatni. 

-mi van a kezedben?~kérdezi Kelly

-s-semmi!~dadogtam és egyre jobban szoritom.

-add ide szépen~tartja kezét Molly

-nem~vágtam rá

-azt mondtam add ide~ordit rám.

-nem. Testlieg lelkileg bánthatok?megalázhattok csúfolhattok de ezt az egyet nem adom ameddig csak élek~mondtam szemébe amire egy kicsit meglepődött.

-akkor csajok tudjuk mi a dolgunk~mondta Molly. S közelitettek felém. Ketten elkapták a kezem  majd Molly egy hirtelen mozdulattal kitépte a nyakláncot a nyakamból. S ekkor elkezdtem sirni. Megfozthatnak bármitől is de ettől az egytől nem. Ha azt elveszik tőllem olyan mintha elvették volna az életemet. Úgy sirtam mint még sose. Molly zsebre vágta a nyakláncom közben a többiek is elengettek majd kimentek a mosdóbol. Én össze görnyedve fehérnemüben ott zokogtam a mosdó közepén. Nekem az a nyaklánc az életem ha elveszik olyan mintha engem is megölnének,nélküle gyengének érzem magam  hiánya olyan mint ha elbeztettem volna egy nagyon fontos személyt. Ezt soha senki sem fogja megérteni miért fontos az a nyaklánc számomra. Mikór apukám halálos ágyájánál feküdtem kezembe nyomta a nyakláncot majd azt mondta: " óvd ezt a nyakláncot az életed árán is,ne add oda soha senkinek ha rossz kezekbe kerűl akkor abból nagy probléma lesz."  Megesküdtem apunak,hogy vigyázni fogok rá. S be is tartom. Ezzért felálltam és utánuk szaladtam. Nem érdekelt?hogy fehérneműben vagyok az sem érdekel,hogy néznek csak is egy dolog érdekel s az a nyakláncom. Szerencsére utól értem őket.

-add vissza a nyakláncom~szóltam rá.

-miért tenném?!~nézz rám

-mert az az enyém~mondtam.  Molly megakart szólalni de a tanár közbe szólt.

-Molly kisasszony adja vissza amit el vett~néz rá szúros szemekkel.

Molly kivedte a zsebéből majd oda adta.

-ugysem vettem volna hasznát~majd megfordulnak és elmennek.

-maga meg mitt keres fehérnemüben?~kérdezte a tanár.

-épp öltöztem át mikór elvették töllem~ismét hazudtam . Ha beárulom őket akkor annak rossz vége lesz.

-értem..de most öltözzön át.~majd ott hagyot. A szekrényemhez mentem majd kivettem belőle a tesi cuccot majd felvettem őket.    Haza felé tartók kullogva. Ez volt az eddigi legmegalázobb legrosszab napom. Épp kanyarodtam le az utcánkba mikór  két részeg srác elállta utamat.

-szia cica~vigyorgott az egyik

-hadjatok~majd kerűltem volna ki őket ha az egyik nem ránt vissza.

-csak nem félsz?~kérdezte a másik

-nem és ha megengednéd?!~mondtam majd ismét elakartam menni,de mind hiába. Majd az egyik elkezdett fogdosni s egyből kitört belölem a sírás.

-kérlek!~sútogtam.

HÁT ITT IS LENNE A MÁSODIK RÉSZ. REMÉLEM TETSZENI FOG. ÉS KÖSZÖNÖM AZ ELŐZÖHÖZ A KOMIT. REMÉLEM EZ IS ELNYERI TETSZÉSETEKET. HOLNAP HOZOM IS A RÉSZT :))